Mondja egy kedves ismerősöm, akivel még sokat kell beszélgetnem, hogy kiderítsük, tényleg vele van-e a baj?
Persze ilyenkor elkezdek gondolkodni, hogy mi lehet a "baj". Azt mondja, teljesen deviáns a környezetében és kap visszajelzéseket, hogy nem jól van az, hogy "mindig" dührohamot kap. Pedig ő jót akar és a zemberek nem értik és nem is hajlandók együttműködni.
Én ketté választanám a kérdést, hogy kivel is van baj? Egyrészt azt látom, hogy az emberek (sokan, és tisztelet a kivételnek és akinek nem inge, ne vegye magára és bocs' hogy megszólaltam) keresik a könnyebb utakat, amik persze sokszor nem a legjobbak, de "nekünk így is jó! Langyos a sör, de nekünk így is jó" Aztán jön valaki, aki
elkezdi ringatni a csónakot és néznek rá nagy kerek szemekkel, hogy ez megbolondult? Én is egész pályámon - amikor nem a saját cégemben dolgoztam - ilyen deviánsnak minősültem, pedig csak annyi történt, hogy azt mondtam: "Figyeljetek! Ezt lehetne jobban, egyszerűbben, olcsóbban, stb. csinálni." Úgy tűnik ez örökletes :-)
Aztán, amikor találkozom valakivel, aki azt mondja, hogy "valami baj van velem", akkor ez az első gondolatom.
A második az, hogy ki, hogyan kezeli ezt a helyzetet? Ha konfliktusként írjuk le, akkor a két alap modell a fight or fly (tudom; flight) - harcolj vagy repülj (menekülj) - ma igen aktuális; ha itthon nem bírsz 1-ről a 2-re jutni, akkor ülj fel egy nyugatra tartó gépre... de ez most mellékvágány számomra, csak nem bírtam megállni ezt a kis oldalvágást. (Amellett, hogy már van nyugati példám is arról, hogy e tekintetben sem kolbászból van a kerítés arrafelé.)
Én már azt sem értettem, hogy (számomra) evidens dolgok miatt miért is kell harcolnom? Mi volt az én megoldásom? Annyi év távlatából már könnyebb látni. Drága jó nagynéném szerint minden a képemre van írva. Szóval elég volt egyszer mondanom, de utána is bírtam érzékeltetni, hogy "hülyék vagytok". Így aztán vagy én mentem, vagy engem küldtek el. Többnyire én álltam fel.
Aztán van a belső emigráció, amikor nem megy el az érintett, de tesz az egészre és onnantól biorobotként dolgozik tovább és várja hónap végén, hogy jelezze a telefon: megérkezett a fizetése. (Változnak az idők; anno domini még azt írtam volna, hogy várja az elsejét, amikor a pénztárban felveheti a fizetését.)
És van az ön- és közveszélyes dühroham, amikor az összes hülyének, jó mérgesen elmondjuk, hogy "ti tényleg idióták vagytok!". Önfejlődésem egyik fontos pontja volt, amikor azt olvastam valahol, hogy a "harag nem más, mint önmagunk büntetése mások ostobasága miatt". Tehát mondhatnám, hogy engedd el a haragot (akarod magad büntetni?), ha eddig ez volt a stratégiád, amit könnyebb mondani, mint megvalósítani.
Ha azt mondom, mostantól ne gondolj a kék elefántra, akkor csakis arra fogsz gondolni. Úgy tudsz nem gondolni rá, ha másra gondolsz, ami elűzi a fejedből a kék elefánt képét. Adaptálva a dührohamra: elő lehet venni a cinikus humort (ez még mindig csak a kirúgáshoz vezető út), a kinevetést (magadban), az empátiát ("Jól van Pistike, nincs is nagy fejed! Hozzál 5 kiló krumplit a sapkádban!"), a tárgyszerű érvelést, melyben elmondod, hogy miért is egy oltári baromság, amit a másik mond.
Persze, ha már elkönyveltek egy HP-nak (szabad fordításban hárpia :-) ), lehet, hogy a távozás marad és máshol kell az újonnan felvett viselkedési szokásaidat kipróbálni, mert - erre is tudnék példát mondani - hiába változol, már elkönyveltek valaminek és nem biztos, hogy észre fogják venni, benne tartanak a levetni szándékozott szerepben.
Hogyan kezdd? Este elalvás előtt leltározd fel, hogy aznap hányszor sikerült nem felbosszantanod magad, elegánsabb megoldást választanod, kiröhögnöd, stb. (Ezzel erősítsd meg azt a változást, amit most elkezdesz.)
Fontos! Van egy NLP szakkifejezés, az ökológia. Ebben az esetben azt jelenti, hogy az a változás, amit eldöntesz, valóban hasznos-e neked? (Nem okoz-e nagyobb kárt, mint hasznot?) Az elfojtás pl. egy nem ökológikus megoldás, maximum akkor, ha úgy döntesz, hogy "még 2 hónapig befogom a számat, mert utána úgyis elmegyek máshova dolgozni, addig kibírom". Hosszú távon mindenféle betegségeknek nézhetsz elébe, ha ezt életstratégiává teszed. A cikizős humor is csak átmeneti megoldásnak lehet jó, ld. fent.
Sok sikert!
U.i.: Hogy én meg mennyire szeretnék visszajelzéseket kapni kommentben, hogy sikerült-e a változásod?!